Megtörtént!
Igen, megtörtént a nagy csoda, egy kisváros, egy diákkórus, a "Tiszta Szív" egy kis csoport énekese, 13 lány, karvezető tanárukkal eljutott a nagy Amerikai Egyesült Államok városaiba, New York, Chicago, Cleveland és Columbia (Dél Karolina).
Igenis ez egy csoda, hisz mi más lehetne, mi a "kicsik" világvárosok közösségeinek énekelhettünk, kórusműveket, népdalokat, mondtuk a verseinket, és ami még ennél is nagyobb csoda, hogy énekléseink, verseléseink közben éreztük, hogy együtt vagyunk, hogy egyek vagyunk, könnyeiket visszafogva, néma csendben, egy-egy feltörő csuklás, sóhaj, majd kirobbanó sírás, taps, éljenzés, ölelés, simogatás...Istenem, mennyi öröm és boldogság.
Mi ez, ha nem egy Isteni csoda? Magyarságtudat, a nemzethez tartozás, az ének, az édes anyanyelv varázsa, csodálatos ereje?
Együtt voltunk veletek Ágnes, Erzsike, Andrea, András, ott Nálatok otthon voltunk, úgy mintha itthon-otthon lettünk volna. Nem tudtam, nem tudhattam a nagy, sűrű programban minden fogadó családot személyesen megismerni, de a gyermekeket látva minden reggel, úgy érzem, hogy mindenkit megismertem, a szívem megtelt örömmel, hisz most már tudom azt amit csak remélni mertem, azt, hogy amerikai életetek nem változtatta meg lelketeket, tudtok szeretni, szeretve adni lelketek nagy-nagy gazdagságát, "ezer idegen" gyereket féltő, óvó, anyai szeretettel körülvenni, megteremteni a család melegét, arra a három-négy napra, feloldani lelkéből a feszültséget, boldoggá varázsolni.
Sorolom itt magamban a neveket, és ne haragudjatok, ha hangosan is kimondom neveiteket, mert nem tehetem meg a bölcs hallgatást választva, hogy ne beszéljem el és ki amit értünk tettetek...
Ágnes és Ákos, első nap New Yorkba, raktátok, emelgettétek utazó koffereinket be a gyönyörű autóitokba, én bárgyún, meredve néztem, mert még nem ismertelek, aztán, amikor visszaértünk egy hét múlva Hozzátok, akkor már tudtam, hogy megint "hazajöttünk"
Bíbor és Mikolt, gyönyörű lányok, metró, busz, hajó,vonat, számlálni, 11, 12, 13, jó, mehetünk...
Erzsike és Csaba, velünk a kis busszal és az autóval, éjjel-nappal, Niagarától a chicagói buszra ülésig, féltő, gondoskodó szemetek-szívetek mindenen, szereplésen, ebéden, múzeumban, templomokban...
Andrea, fel a toronyba, reggelik, taxik, minden...Ferenc, Istenem Kovács Ferenc, egész áldott nap körbe Chicagóban, aztán vacsora, éneklés..
És Ti déliek, András, fiatal barátunk, pap vagy, tiszta és jó lelkű, drága kis feleségeddel mellettünk végig...Leila és Péter, megyünk a nagy "parkba", aztán templomi ének, ebéd, vacsora...Tibor, unszolva kellett küldjelek a kis menyasszonyodhoz...
Nem mondom tovább, csak kérem a Jó Istent áldjon meg Titeket és mindazokat, kiket nem említettem név szerint, áldjon meg erőben és egészségben, hogy tudjatok még sok másnak ilyen csodákat és örömöket szerezni. Nekünk egy életre szólót adtatok.
Köszönjük.
Köszönjük!
A "Tiszta Szív" nevében is,
Béla
Igen, megtörtént a nagy csoda, egy kisváros, egy diákkórus, a "Tiszta Szív" egy kis csoport énekese, 13 lány, karvezető tanárukkal eljutott a nagy Amerikai Egyesült Államok városaiba, New York, Chicago, Cleveland és Columbia (Dél Karolina).
Igenis ez egy csoda, hisz mi más lehetne, mi a "kicsik" világvárosok közösségeinek énekelhettünk, kórusműveket, népdalokat, mondtuk a verseinket, és ami még ennél is nagyobb csoda, hogy énekléseink, verseléseink közben éreztük, hogy együtt vagyunk, hogy egyek vagyunk, könnyeiket visszafogva, néma csendben, egy-egy feltörő csuklás, sóhaj, majd kirobbanó sírás, taps, éljenzés, ölelés, simogatás...Istenem, mennyi öröm és boldogság.
Mi ez, ha nem egy Isteni csoda? Magyarságtudat, a nemzethez tartozás, az ének, az édes anyanyelv varázsa, csodálatos ereje?
Együtt voltunk veletek Ágnes, Erzsike, Andrea, András, ott Nálatok otthon voltunk, úgy mintha itthon-otthon lettünk volna. Nem tudtam, nem tudhattam a nagy, sűrű programban minden fogadó családot személyesen megismerni, de a gyermekeket látva minden reggel, úgy érzem, hogy mindenkit megismertem, a szívem megtelt örömmel, hisz most már tudom azt amit csak remélni mertem, azt, hogy amerikai életetek nem változtatta meg lelketeket, tudtok szeretni, szeretve adni lelketek nagy-nagy gazdagságát, "ezer idegen" gyereket féltő, óvó, anyai szeretettel körülvenni, megteremteni a család melegét, arra a három-négy napra, feloldani lelkéből a feszültséget, boldoggá varázsolni.
Sorolom itt magamban a neveket, és ne haragudjatok, ha hangosan is kimondom neveiteket, mert nem tehetem meg a bölcs hallgatást választva, hogy ne beszéljem el és ki amit értünk tettetek...
Ágnes és Ákos, első nap New Yorkba, raktátok, emelgettétek utazó koffereinket be a gyönyörű autóitokba, én bárgyún, meredve néztem, mert még nem ismertelek, aztán, amikor visszaértünk egy hét múlva Hozzátok, akkor már tudtam, hogy megint "hazajöttünk"
Bíbor és Mikolt, gyönyörű lányok, metró, busz, hajó,vonat, számlálni, 11, 12, 13, jó, mehetünk...
Erzsike és Csaba, velünk a kis busszal és az autóval, éjjel-nappal, Niagarától a chicagói buszra ülésig, féltő, gondoskodó szemetek-szívetek mindenen, szereplésen, ebéden, múzeumban, templomokban...
Andrea, fel a toronyba, reggelik, taxik, minden...Ferenc, Istenem Kovács Ferenc, egész áldott nap körbe Chicagóban, aztán vacsora, éneklés..
És Ti déliek, András, fiatal barátunk, pap vagy, tiszta és jó lelkű, drága kis feleségeddel mellettünk végig...Leila és Péter, megyünk a nagy "parkba", aztán templomi ének, ebéd, vacsora...Tibor, unszolva kellett küldjelek a kis menyasszonyodhoz...
Nem mondom tovább, csak kérem a Jó Istent áldjon meg Titeket és mindazokat, kiket nem említettem név szerint, áldjon meg erőben és egészségben, hogy tudjatok még sok másnak ilyen csodákat és örömöket szerezni. Nekünk egy életre szólót adtatok.
Köszönjük.
Köszönjük!
A "Tiszta Szív" nevében is,
Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése